Fülszöveg:

A remény még a legfagyosabb éjszakán is melegséget nyújt.

A téli napforduló egy hét múlva lesz. Még mindig újnak éreztem királynői szerepemet, és csak halvány elképzelésem volt hivatalos teendőimről.

Egy éve. Te jó isten! Rhys közel egy éve hajtotta be rajtam a megállapodásunkat, mert mielőbb ki akart engem szabadítani a mérgező Tavasz udvarából, és ezáltal megmenteni az összeomlástól kétségbeeséstől. Ha csak egy percet késik, csak a Jó Anya tudja, mi történt volna, és hol lennék most.

Eszembe jutott a párom, aki oly’ keményen és önzetlenül küzdött, pedig semmi reménye nem volt arra, hogy mi együtt leszünk.

Mind a ketten megküzdöttünk a szerelmünkért, a vérünket adtuk érte. Rhys meg is halt érte.

A Hybern elleni háború nem múlt el nyomtalanul Feyre, Rhys és barátaik életéből, mégis mindent megtesznek, hogy újjáépítsék az Éjszaka udvarát. A küszöbön álló téli napforduló kiváló alkalmat kínálna arra, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjanak. Ám az ünnepi hangulat sem tudja visszatartani a múlt árnyékait. Miközben Feyre az Éjszaka úrnőjeként próbál helytállni, szembesülnie kell vele, hogy barátai sebei mélyebbek, mint hitte, és az udvar jövőjét is tönkre tehetik.

Vélemény:

Figyelem! Az értékelés spoilert tartalmaz!

Hihetetlenül vártam az utolsó részt, hiszen azt reméltem, hogy végre kiderül hogy mi lesz Cassian és Nesta, Elain és Azriel vagy Lucien kapcsolatával. Nos, meg kell, hogy mondjam, Sarah rendesen rászedett! A történet elején kiderül, hogy már egy éve hajtotta be Rhys Feyren az ígéretét, azaz a háború után is eltelt jó pár hónap.

Meglepődtem, hogy ebben a részben kétfajta mesélési szám van (E/1, E/3) először rendesen meg is zavart. Főként Rhys és Feyre azok akik elmesélik a háború utáni időszakot, de Cassian és Mor is (utóbbi számomra érthetetlen, hogy miért kapott szemszöget. Aznak jobban örültem volna) kapott néhány fejezetet. Viszont kicsit szomorú vagyok. Értem, hogy most a törékeny békeidő jött el egész Prythian szerte, de ez a rész eléggé ingerszegény volt. Mondjuk így is olvastatta magát a könyv, mert kicsivel több mint egy nap alatt ki is végeztem. Viszont nem ilyen történetre számítottam. Amikor láttam, hogy a két eddigi főszereplő mesél javarészt, picit csalódtam, hiszen az ő történetüket ismerem, nyilván Feyre ajándékát is rögtön kitaláltam, ~~hiszen mire vágyik egy halhatatlan tündér, ha már a párját is megtalálta?~~ Aranyos volt, és imádtam ahogyan az ő szerelmi életük kibontakozik, meg ahogyan ketten együtt megbirkóznak a gyász okozta fájdalommal, de én vártam még valami plusz izgalmat. Cassian is lehetett volna élelmesebb, de a könyv vége felé végre összeszedte illír férfiasságát és a jégkirálynő Nesta szemébe mert nézni. Óriási kő esett le a szívemről, amikor a könyv végén megláttam, hogy mégsem ez az utolsó rész, hanem érkezik majd a folytatás! Talán végre megkapom a Nessian sztorit? Nagy a valószínűsége.

Emellett Tamlin nyomorúságos életébe is bepillantást nyerhettünk. Megmondom az őszintét, szerintem megérdemli, hogy teljesen egyedül legyen. Olyan dolgokat tett, amit soha nem lehet neki megbocsátani, de Rhysand mégis törődik vele (igaz, csak azért mert fontos a határ védelme), mondjuk Tamlin szerintem fog még galibát okozni, hiszen már kiszámíthatatlan és megtört. Lucien próbált neki segíteni, de csak kilakoltatást kapott. Viszont bölcsebb is lett, ami igazán szerethetővé varázsolta. Összességében nekem ez a könyv most kicsit Maastalan volt, hiányoztak belőle a fontosabb elemek (Azról lehetett volna több szó, vagy tényleg most nem Feyre és Rhys kapcsolatát előtérbe helyezni), viszont a humor és a mögöttes mondanivaló átjött teljesen.

Igaz nem mostanában, de egyszer majd csak jön az ötödik rész és én tűkön ülve fogom várni!